DIA

[...] HERMÉSZ Szóval, én megszülettem… Nem szól senki se közbe? Akkor folytatom. Büszke vagyok arra, hogy olyan szép nagylegény bátyám van, mint Apollón. Azt mondják a lányok, hogy ő a legszebb fiú egész Árkádiában… Csak nagyon fenn hordja az orrát. Úgy tesz, mintha én – én, Hermész isten – a világon se volnék. Pedig itt vagyok! Ugye? Hat napja! Őneki, aki annyi mesterségnek és tudásnak lesz az istene, még a gyógyításnak is, eszébe se jut, hogy a nagy gyógyító tudományával meglátogassa betegágyában az édesanyámat. (A barlang felé bök.) Még mindig lázas.