DIA

Valami változott, valami boldogít. Mentem
haza a veled való találkozás után, sálam
lengett, ballonom kitárva a novemberi utcán

végig tavasz. Nem akarok hát szabadulni
tőled, megadom a hamis ígéreteknek magam,
hiszen a városrészt is felújítják, és déli

egykor égnek a máskor éjszakai kandeláberek,
s a gyilkos még nem döntötte el, mire a borotva,
és az előttem sétáló lányok haja hollófekete.

Álmomban is: mintha egy zsákot ráztak volna,
vers lesz belőle? szerelem? rizsszemek potyogtak.
Biztos nem hó esett, hiszen egy selyemruhában voltam.