DIA

Aki igazán a jót akarja, az már akkor is biztos benne, amikor még a rossz van. Ezért remélni a jóban nem ködevést jelent, nem narkózist a realitások közt, hanem látást: a látót annak biztos eljövetele élteti, ami képszerűen megjelenik benne. Erről – a jóról – csak élete árán mondhat le. Akit a remény éltet, az nem reménykedik, hanem a reménye által él. Tehát bizonyos értelemben mindig az éppen létező világ ellen, vagy legalábbis rajta túl él, minthogy az éppen létező világok a teljes valósággal szokták magukat azonosítani, tényeik a valóságot kívánják kimenteni.